Erdély – Tündér-ország – varázsa és hatása

 

Csíksomlyó melyékén cseperedtem, nőttem fel, egy konzervatív katolikus székely családban.      10 éves koromig falun, nagyszülőkkel, majd Csíkszeredában.

Nagyszülőkkel, Csíkkozmáson, a templom mellett laktunk, így könnyű és természetes volt, hogy naponta a hajnali misén és a vecsernyén is ministráltam.

Amint felköltöztünk Csíkszeredába, sportiskolába kerültem, ahol a „fizikai világ”, test-edzés, materializmus, kommunizmus, ateizmus viselt dolgai kerültek előtérben.

15 éves nem voltam egészen, amikor el kezdtem karatézni – párhuzamosan a népi tánccal – s eredményeként, a távol-keleti ideológiákat is el kezdtem tanulmányozni, melyek révén – már tudatosan – egy új világ-képet, Isten-képet alkottam és érdekesség, hogy általuk a kereszténység, Jézus, Krisztus üzenetét, tanításait is kezdtem megérteni.

21 évesen disszidáltam, eredetileg Svéd-honba akartam menni, de amint kiderült, hogy Magyarországon is lehet maradni, itt maradtam.

A ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji, rendszerváltás hullámai magukkal ragadtak és fel is emeltek a „tetejükre”…  társadalmi, gazdasági területen több szervezet megválasztott első számú képviselőjének, mellette a vállalkozásaim is beindultak, prosperáltak.

Bécs és Boldoghely (Bucuresti) között jártam a Kárpát medencét körbe, rendszeresen. Egyrészt, több helyen is volt saját érdekeltségem, másrészt, globálisan, egyfajta magyar-magyar gazdasági, kulturális, információnális egyesítést szerveztünk.

A ’90-es évek második felében lassan kezdtem kiszállni a fentebb említett tevékenységekből, mert rá jöttem, hogy az, ahová fejlődnek az össztársadalmi viszonyok, azok már nem „nekem szólnak”.

Közben színházzal is elkezdtem foglalkozni, s egy adott pillanatban úgy gondoltam, hogy kreativitásom, mondandóm a színház művészeten keresztül jobban el tudom juttatni az emberekhez, de pár éven belül rá jöttem, hogy csak egy előző élet „deja-vü-je”, fel kellett elevenítsem azt az ismeretet erre az életre, de nem dolgom, hogy konkrétan azzal foglalkozzak.

2000-ben ismét Budapest lett a „főhadiszállásom”, s egy kis „tájolás” után az építészet lett a fő csapás vonala a tevékenységeimnek.

Magyarországon Makovecz Imre bácsi által közismerté vált szerves – Organikus – építészet fogott meg és ennek eredményeként, az elején csak kivitelezés, majd a teljes körű palettát prezentálva, műveltem, többed-magammal, majd két évtizeden keresztül.

Akkori párom építészként Imre bácsi tanítványa volt már 30 éve, s hozzá csatlakozva szerveztük a Székelyföldi – és nem csak – fürdő és közösség építő kaláka mozgalmat, mely eredményeként több mind 30 népi- gyógyfürdő lett kiépítve.  

Ezek érdekessége, hogy mindenik, annak a falunak a sajátos karakteréből fakadó szélsőség szomatizálodott betegségét gyógyította, melynek határában volt, s így lassan kialakult egy emberi térkép…  magyarán, majdnem minden betegségre volt, van gyógy-fürdő.

Önismereti, spirituális felfedező utam azzal folytatódott, hogy amint ki kerültem 1988 májusában Magyarországra, az első cégtársam a kezembe nyomta a „Magasabb világok megismerése” című Dr. Rudolf Steinek könyvet. Ennek eredményeként az óta is a szellem-tudományt folyamatosan használom mind a világ és önismeret eszközét, módszerét.

Az élet úgy hozta ( mind, ahogy a fáma is mondja, hogy ha a „deák” felkészült a tanító megjelenik )  hogy a gazdasági életre Dr. Rákossy István rendszer szervező mérnők közgazda készített fel, a művészetre, színházra Reus Emil színész, rendező, iskola alapító az „arany generáció” tagja, s a metafizika, ezotéria, egészséges életmódra Ion Dumitrescu Elta-ja.

Persze, közben, összejártam a „fél-világot”, jártam „szent” helyeken, találtam „beavató” helyeket, hallgattam gurukat, tanulmányoztam mestereket. Részt vettem sok fajta „technika” kipróbálásában, az agykontrolltól, a dianetika, reiki, kineziológia, család-állítás és még sok egyéb módszer. “Halgattam” a köveket,  a növényeket, az állatokat, de talán a csillagok „nyelvét” értem a legjobban.

A legvégén Váradi Tibor csapatával „futottam” jó pár évet, talán az ő tanításai hagytak a legnagyobb „nyomot” lelkemben, életemben.

„Zsorzs” – a sors – Hamsovszki Zsuzsannával 2015-ben hozott össze. Az általa „lehozott”, közvetített Egotörés módszerét együtt dolgoztuk ki és tanítjuk, tanfolyamokat és egyéni konzultációkat tartunk.

Ceausescu „Romániájában” születtem és cseperedtem fel. Az ő – mint januári szülött – vízöntős kommunista világképe az „arany korról” szólt, mely a sokoldalúan fejlett ember társadalma. Ez, a mai szemmel nézve meglepő és már nem is akkora baromság, mint amekkorának annak idején tűnt. Persze nem azzal a „kommunista” körítéssel, amivel akkor előadta.

Szóval, jómagam nem véletlen, hogy ott, akkor, abban a szociális közegben születtem, mert valahol – több mind félévszázad távlatából visszatekintve – azt látom, hogy ez a „sokoldalúan fejlett ember” képe és társadalma végig követte és motiválta, motiválja életem, s ekként éltem, élem, fejlesztettem magam is, s mind ez alapfeltétele sorsom, feladatom beteljesítésének.