Bemutatkozó és vélemény az Egotörésről…

 

Teljes szemléletváltás… röviden ezzel a kifejezéssel tudnám jellemezni, ami eszembe jut az Egótörés-ről.

Véleményem szerint lényege abban áll, hogy leépítsük mind azon belső gátakat, korlátokat, amiket magunknak teremtettünk a neveltetés révén – legyen az családi vagy tágabb közösségi ránk hatásból fakadó – melyek hatására kialakítottunk számtalan téveszmét, ideológiát, s belőlük eredő félelmet. Ha meguntad a szélmalomharcot és addig már eljutottál, hogy a felelősséget sorsod felett a kezedbe szeretnéd venni, és nem szándékozol a világ történéseit más nyakába varrni, akkor segíthetek neked…

 Én magam amiben sikerült változtatnom az Egotörés révén:

A nőkhöz való viszonyomban… hűség megtanulása a helyes „rá- és odafigyelés” révén…

Az önbizalom felfogása… hit önmagunkban…  Ugyanannyiba kerül pozitívan gondolni önmagamra, mint negatívan. Akkor miért kényszerítsem magamra a negatív meglátásokat.

Le kell számolni a tévhitekkel, mind például: „Nem vagyok rá képes”, „Nincs elég pénzem”, „Engem nem szeretnek itt, vagy ott”, „Ha ezt meg ezt teszem, akkor az meg az lesz”, stb.

Szeretet energiák áramoltatása…  egy jó szó, egy kedves köszönés bárki napját feldobhatja.

Kontroll az érzelmek, vágyak felett…  nem azt állítom, hogy nincs rossz kedvem soha, hogy nem kiabálok, hogy nem vagyok néha irigy, hogy nem bántok meg másokat, hogy hibátlan vagyok. Hanem azt állítom, hogy belátom mind ezt… s így képes vagyok a megértésre, az elfogadásra, az őszinte bocsánatra, hálára és merem vállalni a felelősséget, hogy tanuljak hibáimból. A világot, ami körülvesz azt Én teremtettem, bármilyen is legyen az naiv pillanatnyi földi értékrendem szemszögéből. Így, ha sikerült összekapnom magam, bármilyen stresszelő, krízis szituáció is legyen, képes vagyok jelen lenni, teljes lényemmel figyelni a körülöttem lévő helyzetre és önmagamra, akkor, megérthetem, hogy miért is teremtettem az adott helyzetet, mit akarok azon keresztül tanulni, esetleg milyen tévhitrendszeremmel szeretnék szembesüljek azon esemény révén. Így – annak ellenére, hogy ha az éppen most még fáj is – biztos, hogy számomra a legjobb szituációt teremtettem meg magamnak – legalább szellemi szempontból, magasabb Én-em nézőpontjából értve – hogy tanulhassak, fejlődhessek képességekben, erényekben. Ez eléggé megnyugtató szempont lehet, nem de..?  🙂

E világot hátrahagyva számot adunk önmagunknak, hogy mit tettünk le az asztalra. És az bizony sem nem arany, sem nem rang, hanem a megélt történések, tapasztalatok alapján, erényekben, képességekben gazdagabb Én-valónk. Ebben tud segíteni az Egotörés…