Ezen életünk kezdetén, kisgyerekkorban, a színészhez hasonlóan, elkezdjük felépíteni életünk „főszereplőjét”, személyiségünk, egonk… Igen ám, de 3-4 éves korig nem vagyunk tudatosak, így az „alapokkal” amiket ekkor teszünk le, nem vagyunk tisztában, később nem emlékezünk rájuk. Pedig nagyon fontos, életünk „alap programjai” ilyenkor fogalmazódnak meg és ezek mind alap értékrend tudat alattiból meghatározzák életünk, mint egy korlátrendszer behatárolják mozgásterünk…  Mondják, hogy az ember korlátjai abból fakadnak ahogy egy adott kor lát…  Így mi is csecsemő illetve kisgyerek korunk látásmódja alapján fogalmaztuk meg, alakítottuk ki korlát rendszerünk…  Természetesen, ahogy felnövünk, tudatosítjuk magunk körül a világot, belehelyezkedünk és tapasztalataink alapján kialakítunk egy világképet, ami mondhatni, sokkal „fejlettebb, érettebb” mind az előző, de ennek ellenére az elsődleges, kora gyerekkori megélések, a tudat alattiból meghatározóbbak, s így krízis szituációkban legtöbbször automatikusan bekapcsolnak, s az ember annak megfelelően viselkedik, reagál le helyzeteket, mondhatni regresszálódik, visszacsúszik abba a gyerekkori állapotba, amikor ez a megoldás megszületett.

Az egotörés révén ezen „programokat” térképezzük fel és engedjük el, alakítjuk át…